A két tégla egy buddhista szerzetes, Ajahn Brahm történetére utal vissza, aki a társaival közösen épített fel egy kolostort a semmi közepén. Mivel a szerzetes eredetileg fizikus volt, így túl sokat nem értett a malterozáshoz vagy a falépítéshez, de forráshiány miatt nem volt más választása, mint beletanulni a szakmába.
Olvasd el, vagy nézd végig a videót!
Forrás: Pixabay.com; a kép készítője: jplenio
A falak építésekor gondosan ügyelt arra, hogy a téglákat megfelelően, szabályosan és szépen illessze egymáshoz, de azt vette észre, miután elkészült az általa épített első fal, hogy két tégla illetlenkedik rajta. Ezek csúnyán kilógtak a sorból. Emiatt nagyon elkeseredett, és kérte a vezető szerzetest, hogy hadd rombolhassa le a falat, amit épített, hiszen szégyellte hibáját, de az nem hagyta. Ő maga sokáig nem tudott a falra nézni, mert csakis a két „hibás téglát” látta ott. Pár hónappal később, amikor az első látogatókat körbevezette, a legnagyobb meglepetésére az egyikük megdicsérte a falat.
-Milyen szép téglafal!- mondta a látogató.
-Uram, talán nem látja azt a két rossz téglát?!- felelte a szerzetes meglepetten.
-De látom, és látom azt 998-at is, amely gyönyörűen illeszkedik egymáshoz.
Mindez nagyon megdöbbentette és elgondolkodtatta a szerzetest, és így nyilatkozott erről: „Három hónap után először néztem úgy erre a falra, hogy a két „hibás” téglán kívül megláttam a többit is, amelyek tényleg szépek voltak. Sőt, a téglák közül sokkal-sokkal több volt olyan, amely tökéletesen illeszkedett a falba, mint a hibás. Mivel a szemem csakis a két hibát látta, minden másra vak voltam. Ezért nem tudtam a falra nézni, és ezért nem akartam, hogy más lássa azt. Most, hogy megláttam a többi, szépen illeszkedő téglát is, már nem is tűnt olyan rossznak az a fal. A látogató dicsérete döbbentett rá erre, miután azt mondta „milyen szép téglafal.” Húsz éve még mindig ott áll az a fal, de már régen elfelejtettem, hol van az a két rossz tégla. Már szó szerint nem is látom őket.”
Sokszor a dolgok jelenlegi állása annyira elkeserít, feldühít vagy elszomorít bennünket, hogy képtelenek vagyunk azt egy másik szemszögből meglátni, még inkább megvizsgálni, és csakis a hibákat és gondokat látjuk. Pedig egy-egy nehéz, kétségbe ejtő vagy dühítő helyzetben az a legjobb stratégia, ha megpróbáljuk egy távolabbi nézőpontból is megvizsgálni a szituációt, kívülről rápillantani az egészre. S meglepően, abból a szemszögből, már nem is tűnik olyan nagy dolognak az adott probléma. A nagymamám mindig azt mondta, hogy az életben két dolog számít igazán nagy gondnak, a halál vagy a halálos betegség, minden más megoldható és megváltoztatható, csak akarnunk kell.
Azt nem állítom, hogy könnyű megváltoztatni a nézőpontot, de megéri, mert kimozdíthat egy alapvetően negatív lelkiállapotból. Hogy hogyan csináld? Végy néhány mély lélegzetet, és gondolatban lépj egyet hátra! Próbáld meg magadat egy szereplőnek látni, és kívülről nézni a helyzetre, mintha nem is Te gondod lenne, nem is veled történne, hanem egy filmet néznél! Milyen tanácsot adnál ennek a személynek, ha ő a legjobb barátod lenne? Gondold csak végig!
Majd tekints rá az összképre is, az egész helyzetre, azokra az emberekre, akik benne vannak. És ne hagyd, hogy elvakítsanak a gondok, vagy a hibák a rendszerben, mert ezek azt a tévképzetet keltik, hogy csak az két rossz tégla van és semmi más.
Sokszor hajlamosak vagyunk magunkban is csak azt két rossz téglát meglátni, és azt hinni, hogy egyenlőek vagyunk a hibáinkkal, pedig ott van az 998 másik tégla is a faladon, amely úgy van jól, ahogy van, így szerezve örömöt a világnak. Na és gondolj bele, milyen unalmas lenne az a fal anélkül a két tégla nélkül?!
A buddhista tanmese forrása:
Ajahn Brahm: Two Bad Bricks in.: Ajahn Brahm: Opening the Door Of Your Heart And Other Buddhist Tales of Happiness, Hachette Australia, 2015.
A buddhista tanmese forrása:
A történet részleteit itt olvashatod angolul:
https://www.spiritualityandpractice.com/book-reviews/excerpts/view/14838
