Ezzel a novellával egy előadóesten találkoztam, ahol maga a szerző, Grecsó Krisztián olvasta fel. Nem sokkal voltunk a COVID utáni bezártság után, és ez volt az első alkalom, hogy felszabadultan igazán jót tudtam nevetni. Olyan volt, mint amikor légszomjad van, és végre tudsz egy jó, mély levegőt venni.
Forrás: Pixabay.com, Kép készítője: willywonka070
Aki emlékszik arra, milyen még kezdő „szakácsnak” lenni, az tudja, hogy néha bizony félresikerülnek a dolgok, még akkor is, ha nagyon igyekszünk… sőt néha még a nem kezdők is vétenek hibákat. Például egy alkalommal kenyérsütés közben összekevertem az élesztőt és a sütőport, ugyanis a zacskón csak angolul volt rajta, és rosszul emlékeztem hogy, melyik melyik. A kenyér olyan kemény lett, hogy ölni lehetett volna vele…Na de jöjjön Grecsó Krisztián története. Jó szórakozást!
Zárásul ide idézném Janikovszky Évát:
„Mosolyogni tessék! Persze nem szüntelenül, nem reggeltől estig, de bujkáljon bennünk a mosoly – minden eshetőségre készen –, hogy bármikor felragyoghasson. Mert a mosoly, meggyőződésem szerint, mindig egy kis fényt hoz az életünkbe, meg a máséba is. Kicsike fényt, de sok kicsi, mint tudjuk, sokra megy.”
